SZERVEZŐDÜNK!
Helyzetelemzés – közös kiindulópont
A magyar társadalom az elmúlt években egyszerre több területen került tartós nyomás alá. Az egészség, az oktatás, a megélhetés, az energiabiztonság, a gyermekek jövője, az önrendelkezés és a jogbiztonság kritikus és megoldandó kérdései mindennapi problémává váltak. Ezek a feszültségek sok embert cselekvésre ösztönöztek, és az elmúlt időszakban egymás mellett, egymástól függetlenül számos civil kezdeményezés, szakmai kör és érdekvédelmi közösség jött létre.
Ezek a közösségek valós társadalmi tapasztalatokra épülnek. Orvosok, jogászok, pedagógusok, szülők, vállalkozók és helyi közösségszervezők saját területükön pontos diagnózisokat fogalmaztak meg, tudást halmoztak fel, és embereket értek el. A különböző fórumok, szakmai rendezvények, közösségi felületek és nyilvános viták – köztük az Ország Kérdez vitaoldalai – világosan mutatják, hogy a társadalmi érzékelés és a problémák felismerése széles körben jelen vannak.
Az elmúlt időszak választási folyamatai tovább erősítették ezt a társadalmi érzékelést. A változás iránti igény széles körben megjelent, ugyanakkor az is egyre világosabbá válik, hogy a mindennapi életet meghatározó kérdések – a megélhetés, a közszolgáltatások, a közösségi biztonság és az önrendelkezés – nem kizárólag politikai döntések mentén rendeződnek.
Egyre többen ismerik fel, hogy a tartós és valódi változás alapja a társadalmi szervezettség. Az a képesség, hogy az emberek helyben, közösségekben, egymással közösen tudjanak gondolkodni, cselekedni és felelősséget vállalni.
A tapasztalat ugyanakkor azt is megmutatta, hogy az ügyek mentén szerveződő cselekvések önmagukban ritkán hoznak tartós változást. Az egyes kezdeményezések jellemzően saját témájuk köré épülnek, saját közönséget szólítanak meg, saját eseményeket hoznak létre. Ezek fontos lépések, mégis gyakran elszigetelten működnek. A résztvevők találkoznak, meghallgatják egymást, kifejezik az álláspontjukat, majd visszatérnek a mindennapokba, miközben az együttműködés tartós formái nem épülnek ki.
Az erőforrások akkor tudnak valódi hatást kifejteni, ha egymásra látnak, egymásról tudnak és tudatosan kapcsolódnak össze. A különböző ügyek mögött sok esetben ugyanazok az emberek, ugyanazok a családok, ugyanazok a helyi közösségek állnak.
Ebben a helyzetben egy új alakzat körvonalazódik: a tudatos szövetkezés. Olyan együttműködés, amely nem szünteti meg az egyes közösségek önállóságát, mégis közös teret hoz létre. Olyan keret, amelyben az egyes kezdeményezések megmaradnak saját ügyük képviselőinek, miközben egy nagyobb közösségi rendszer részeként működnek.
Ennek a szövetségnek az alapját a lakóhelyi kisközösségek adják. Ezek azok a természetes társadalmi terek, ahol az emberek ismerik egymást, ahol a bizalom épül, ahol a közös cselekvés mindennapi formát ölthet. A helyi közösségek alkalmasak arra, hogy a társadalmi kiállás, az ügyek képviselete és a közösségi önszerveződés egymást erősítse. Itt válik láthatóvá, kik azok, akik vállalnak szerepet, feladatot, felelősséget.
A most formálódó szövetségi gondolkodás erre a tapasztalatra épít. Új kapcsolatot teremt a meglévő közösségek között, együttműködést hoz létre, közös minimumokat fogalmaz meg. A cél az, hogy a társadalmi kezdeményezések tudjanak egymásról, kiálljanak egymás mellett, és közösen teremtsenek olyan szervezett jelenlétet, amely hosszú távon is működőképes.
Ez a helyzetelemzés annak felismerése, hogy elérkezett az idő a szervezett együttműködésre.
Meg tudjuk szervezni magunkat.
Juhász J. Zoltán, Botka István
- április, 14
szervezodunk.hu
masikmagyarorszagprogram.hu